ZU-23-2 gépágyú építése

A Trumpeter Ural makettjével eredetileg az volt a tervem, hogy egy 152 mm-es D-20 löveget fog vontatni. A D-20 tarack makettje azonban épp akkor nem volt kapható. Meg tudtam viszont venni a Meng furgonját, melynek platójára eléggé provizórikus módon egy szovjet ZU-23-2 kétcsövű légvédelmi gépágyút applikáltak. Úgy döntöttem, hogy a furgont egyelőre tartalékba helyezve, a gépágyút az Ural rakfelületére rakom.

Az utóbbi napokat a gépágyú összeállításával töltöttem, ami korántsem volt egyszerű menet. Sajnos a Meng ezen készlete egyáltalán nem igazolta a makettező körökben terjengő szuperlatívuszokat e gyártó termékeivel kapcsolatban. Valóban részletgazdag alkatrészeket kapunk, de pl. az illeszkedési problémák, a hártya szerű sorja és a beszívódások inkább a középszerű Italeri készleteket idézik.

A vezetőfülke festésének öregítése

Miután a plató eléggé viseltes küllemet kapott, nagy lett volna a kontraszt a vezetőfülkével, melynek teljesen újszerű és sötétebb a színe. (A fülke építésekor felmerült nehézségek után nem vesződtem a festés öregítésével, most aztán beigazolódik a "rest kétszer fárad" tétel).

A művelet főszereplői ezúttal is az AK 30 és AK 31 árnyalatai, a sima hajlakk helyett ezúttal az AK 088 Worn Effects Aryilic Fluid, valamint a 712-es akril hígító.

A fülke tetejét, a motorháztetőt, az ajtókat és a sárvédőket kezeltem ezzel a technikával. A Fluid folyadékot ecsettel kentem fel, a száradást sűrített levegővel gyorsítva, majd jött a zöld árnyalat, 1 rész AK 030 Dark Base árnyalathoz 3 rész AK 31 Base színből kevertem. Ezt a más ismert vizes ecsetes technikával mostam vissza.

A plató antikolása

A plató antikolásának első lépése, hogy a rozsdaszínű alapra először hajlakkot, majd az alapszínnek választott AK 030 és AK 031 keverékét fújtam. Ezt követően vizes ecsettel visszamostam a zöldet, mely alól, - mint fémről lepattant festék helyén a rozsda -, előbukkant a rozsdaszín. Rájöttem, hogy a még vizes akril felületet a szórópisztoly sűrített levegőjével megfújva, további színárnyalat manipulációk érhetőek el, imitt-amott világosabbra szárad az alapszín.

Plató oldalfalak kopásai

Tegnap este felragasztottam a rézmaratásból készült hátsó sárvédőket a plató alaplemezére. A sárvédők meghajlításához egy, az összeállítási útmutatóra rajzolt sablon nyújtott segítséget.

Ma ezt a négy sárvédőt feketével, - alapozásként -, lefestettem.

Az előzőleg rozsda és fa színekkel alapozott plató részeket ma elkezdtem a fedőfestékkel lefújni, illetőleg a betervezett (hajlakkos alapú) koptatásokat elvégezni. Egyelőre csak a plató oldalfalainak belső felén készült el ez a munka.

Plató oldalfalak alapozása

Miután tegnap összeállítottam a plató oldalfalait, a fa részeket lefestettem a Vallejo Old Wood színével.

Ma a fém felületek következtek, melyek az AK kétféle rozsda színével kerültek lefestésre. Ez a felület biztosítja majd a hajlakkos technikához az alapot, a lepattogzott fedőfesték alól előbukkanó rozsdás felületet.

Sajnos az AK festék kiszerelése nem igazán kedvez a már megszokott 2 ml-es fecskendőben történő keveréshez, csőrös flakonja azt sugallja, hogy egyenesen a szórópisztoly tartályába csepegtessük. Ez nem is baj az átlagos kínai pisztolyoknál, mivel ott a tűvédő végét befogva a billentyűt lenyomva, a visszabugyborékoló sűrített levegő nagyszerűen összekeveri a hígítót és a festéket. Az új Sata pisztoly tűvédőjének palástján azonban három rés van, melyeket egyidejűleg sehogyan sem sikerült eddig befogni, úgyhogy ez a visszabuborékoltatás nem működik. Egyebekben viszont annyira nyerő a Sata pisztoly, hogy egyszerűen nem kívánkozom már mással festeni. :-)

A vezetőfülke felragasztása

Némi bizonytalankodás után ma végre eljutottam odáig, hogy a fülkét felragasszam az alvázra. A pozicionálással egyáltalán nem vagyok megelégedve, de azt gondolom, kihoztam belőle, amit lehetett. 

Egyúttal a plató összeállítását is megkezdtem, érdekes módon, oda kell majd a legtöbb maratott réz alkatrész, ami nem könnyíti meg a munkát, de, bízzunk benne, hogy pontos lesz.

Hadtörténelmi délután a Budai várban

Ha a makettépítéssel nem is haladtam, legalább sikerült hasznos szellemi tőkeinjekcióhoz jutnom, és  némi szakirodalmat szereznem. A szellemi tőkét a kereken tíz éve indult és azóta is élő Hadtörténelmi Délutánok legutóbbi rendezvénye jelentette. A szakirodalom is részben ehhez kapcsolódik, ugyanis itt vásároltam meg Pánczél Mátyás legújabb könyvét, a StuG-III rohamlövegek történetét bemutató monográfia második kötetét, valamint Számvéber Norbert Kard a pajzs mögött című művét. Az már csak részben kapcsolódik a HD-hez, hogy pont a visszaút előtt a buszpályaudvaron vettem meg a Haditechnika rendkívül ígéretesnek tűnő 2013/6 számát, mely egyebek mellett a Zrínyi rohamtarack történetét bemutató cikksorozat első része mellett a magyar tüzérség történetét taglaló írásokat közöl.

A HD témája ezúttal a szovjet SzU-100 páncélvadász harcjárművek fejlesztésének története és magyarországi alkalmazása volt. Számvéber Norbi ezúttal is színvonalas, mély, tartalmas ismeretanyagról árulkodó előadást tartott és pörgős, érdekfeszítő műhelyvitát vezetett. Nem csoda, hogy azonmód be is indult a fantáziám egy SzU-100, vagy egy német Panzer-IV L/70 makettjének beszerzését és megépítését illetően.

Kis lépések

Kis lépésekről tudok beszámolni, a korábban összerakott és rozsdaszínnel lefestett pótkeréktartó és pót-üzemanyagtartály közös egységet lefújtam klasszikus haj spray-vel, majd AK orosz zöld színnel. Ezt követően vízzel átitatott erős szálú ecsettel visszatöröltem a rozsdásnak szánt részeket.

A színek nem ennyire "üde" zöldek, mint a 2. és 4. képen látszik, de sajna a digitális fényképezés továbbra sem az erősségem.

A fülke külső festését nagyjából véglegesnek tekintem, így nekiálltam az ajtók belső felét is elkészíteni. Az ajtónyitó, behúzó fogantyúk és az ablakemelő tekerőkallantyú mind külön alkatrész, de ezek felillesztése előtt AK sötétbarna átmosó folyadékkal befuttattam az ajtókárpitokat.

Az alábbi képen, pedig a pótkerék felnije látható, szintén rozsdásra alapozva, terveim szerint ez is a fedőfesték alól előtűnő korrózió nyomait fogja viselni.

A vezetőfülke festése

Még tegnap lemaszkoltam a szélvédő és az oldal-, valamint a hátsó ablakok helyét, a tetőt sablonként használva kivágtam egy nagyobb darab maszkoló szalagot felülre, (kicsit csálén áll, de a célnak megfelel). Ma pedig nekiálltam a festés előkészítésnek és a festésnek.

A mai napra is jutott a nem várt izgalmakból. Miközben a vezetőfülke felületein végeztem a festés előkészítést, (zsírtalanítást), benzin alapú formaleválasztó spray-vel, egyszerűen a kezemben maradt a jobb oldali sárvédő a kerékjárattal és motortér oldalfallal. Pedig az oldószeres ragasztó megfelelően működött, az összeillesztendő felületeken látszott. Csakhogy az alkatrész méretéhez képest, szerintem, aránytalanul kicsi az illeszkedő, ragasztandó rész, szinte törvényszerű volt, hogy leessen, ha megfogom.

Miután visszaragasztottam, és kivártam, amíg hellyel-közzel megszilárdul, újra zsírtalanítottam az összefogdosott felületeket és egy sor Gunze H405 Olive Green festékkel lefújtam. Alighanem túlhígítottam a festéket, mert eléggé halvány lett az alapozó réteg, de 24 óra múltán újabb réteget fel lehet vinni rá.

A fülke és a motortér összeállítása

Felragasztottam a motortér oldalfalait, a sárvédőket, lámpatartókat és hozzá próbáltam a hűtőmaszkot a motortér homlokrészét. Érdekes volt, hogy csak, most, amikor már odaillesztettem, jöttem rá, miért javasolja az összeállítási rajz a legvégén feltenni ezt a bizonyos homlokrészt. Egyszerűen azért, mert a fülkét csak hátulról előre tolva lehet a helyére tenni, hiszen a motor szélesebb, mint a motortér alsó része.

A fülke szó szerint gyalázatosan illeszkedik az alvázra, főként a deformált hátsó fülketartó állvány miatt. Lélekben fel vagyok készülve, hogy ha nem sikerül megfelelően beállítani, félbehagyom ezt a makettet.

Nehézségek a fülke körül

Mit szépítsem... a vezetőfülke összeépítése nem megy éppen simán. Az összeállítási rajzon oly evidensnek tűnő illesztések a valóságban sok esetben nem működnek, sőt, mintha éppen a tájoló elemek akadályoznák néha a pontos illesztést. Úgy tűnik, hogy a Trumpeter, miután számos, más által nem gyártott, részletgazdag makettjeivel jogerősen megvetette a lábát a piacon, immár csak arra hajtana, hogy megvegyék az új készleteit, aztán, hogy kinek, miként sikerül megépítenie, az már számukra mellékes.

A tegnap említett, ragadósra sikeredett festéket lecsiszoltam és újra fújtam, ezúttal Tamiya Olive Drab színnel, ami sötétebb és mattabb, mint az AK tónusa, de legalább stabilan takar és megszáradt. A jobban látható helyeken, pl. a műszerfal tetjén erősen hígított AK Olive Drab-bal, ecsettel átfestettem, némileg visszaállítva a selyemfényű, oroszos árnyalatot, ez most elég jól működött.

Lassan, óvatosan, sok szárazpróbával és illesztgetéssel megkezdtem a fülke összeragasztását. Ha az elkészül is, nem dőlhetek nyugodtan hátra, hiszen a sárvédők és a motortér részei is közös egységet alkotnak vele. További kérdés még a külső festés előtti maszkolás, a szélvédő, és az oldalüvegek behelyezése, satöbbi...