A torony építése - apró részletek

A gyors haladás, az építés látványos része elmúlt, főként apró részletek kidolgozásával telik az idő. Időközben mégis sikerült találnom a már elkészült makettek maradék alkatrészei között plexi periszkópokat, így az irányzó és a parancsnok periszkópjait már sikerült élethűbb, átlátszó anyagokkal kialakítani. Az elég felületesen kidolgozott irányzótávcső nyílást is kiegészítettem egy belülre ragasztott, és kékre színezett plexi darabbal. A párhuzamosított géppuska nyílása is üresen tátongna az eredeti változatban, ide belülre beosztottam egy műanyag tömböt, amibe 1,5 mm átmérőjű furatot készítettem, ebbe került a géppuska csövét imitáló fémcsövecske, ami jelen esetben egy Revell tűs ragasztó csövéből készült.

A képen még korántsem kész állapotban látható a torony, de szerettem volna már, ha átmenetileg is, egy darabban látni, mennyire nevezhetjük "harckocsinak látszó tárgynak".

A páncélteknő és a páncéltest felsőrész összeragasztása

A címben szereplő művelet általában az egyik legproblémásabb mozzanata a harcjármű makettek építésének, ahogyan azonban a korábbi próba alapján már említettem, itt példás pontosságú illeszkedéssel találkozhatunk, ez a rész sem okozott nehézséget.

A futógörgőket láncmeghajtó és feszítő kerekeket csak a teljesség kedvéért, és csak ideiglenesen raktam fel, hamarosan újra lekerülnek az alapozáshoz és festéshez.

Ha valami mégis csalódottságra ad okot a Tamiya készlettel kapcsolatban, az a homlokpáncélon elhelyezett fényforrások (FG-127 ernyőzött fényszóró, valamint az FG-100 infra sugárvető), melyek lencséi a makett zöld, fröccsöntött anyagából készültek. Ezt manapság már kevésbé kvalifikált gyárók is átlátszó műanyagból biztosítják a készlethez. Egy darabig törtem a fejem valami megoldáson, átnéztem a maradék készletek dobozait, de végül úgy gondoltam, hogy majd alkoholos, vagy lakkfilccel próbálom imitálni a lencséket.

Szintén hiányoltam a vezető periszkópjait, melyeknek üresen tátongó rése annyira zavart, hogy oda beillesztettem egy-egy DVD lemezből kivágott, kékesen csillogó darabkát.

A páncéltest felsőrészről hiányzik még a 2 db tartalék üzemanyagos hordó, 2 db vontatókötél, 2 db tartalék lánctag, valamint az önvontató gerenda. Mivel azonban ezek külön festhetőek, még mérlegelem, hogy mikor kerüljenek a helyükre.

Páncéltest felsőrész külső tartozékok

A páncéltest felsőrész külső tartozékai közül felkerültek a tartozékos ládák a bal oldali, a tartalék üzemanyag és motorolaj tartályai a jobb oldali sárvédőre, valamint néhány egyéb alkatrész a homlokpáncélra:

Kezdjük a páncéltest felsőrész építését

Még egyszer át kellett futnom az összeállítási rajzot és az öntőkereteket, nincs-e kihagyva árválkodó alkatrész, ami még kellene a páncélteknőhöz? Szokatlan, hogy ilyen hamar összeálljon ez a rész. 

Miután nem találtam semmit, ami lemaradt volna, nekiláttam a páncéltest felső részének. A készlethez műanyag szitaszövetet adnak, amiből elkészíthetnénk a motortér fémhálóit, (létezik olyan készlet is, amihez maratást mellékel a Tamiya, de ez nem az a fajta), nekem azonban maradt egy Eduard fotómaratásom, amit Szkif készlethez vettem anno, de nem használtam fel. Első lépésként ezeket a fém rácsokat illesztettem be a motortér fedelek megfelelő helyeire.

A hűtő fölötti, zsalukkal ellátott nagy páncélfedél után a ventilátor fölötti védőrácsok is a helyükre kerültek. Megjegyzem, hogy a Szkif kithet ezeket kívülre kellett volna feltenni, itt viszont a keretek belső feléhez illesztendőek, emiatt kissé el kellett vágni és csiszolni belőlük, de összességében azt mondhatom, hogy nem rossz.

Legtöbb eddigi makettemnél neuralgikus pont volt a páncélteknő és a páncéltest illeszkedése, Dragon, Trumpeter, vagy a legutóbbi Bronco készlet egyaránt próbára tette a türelmemet ezen a téren, a most munka alatt álló Tamiya T-55A esetében azonban példás az illeszkedés. Egyelőre nincs összeragasztva, csak egy maszkolószalag csíkkal rögzítettem, de úgy tűnik, nem lesz vele probléma.

"Jelképes ábrázolás"

Műszaki rajzból ismert a "jelképes ábrázolás" fogalma és gyakorlata. Azokat a részeket, melyeket aránytalanul nagy munka lenne részletesen megrajzolni, egyezményes jelekkel ábrázoljuk, pl. a menetet, fogaskerekek egyes részeit, stb. Ez a jelenség a maketteken is fellelhető, számomra konkrétan az első és ötödik Z-tengelynél található lengéscsillapítók esetében. Ilyesformán néz ki az eredeti:

 Az 1:35 méretarányú pedig így:

Mindezt nem elmarasztaló értelemben írom, mint jelenséget említem, ami jól illusztrálja a méretarány adta korlátokat, és "józan paraszti ész" jelenlétét, mondván, minek fordítsunk aránytalanul sok energiát olyan részekre, melyek a futógörgők takarásában úgyse fognak látszódni. :-)

Más: mi tagadás, kissé tartottam a Friulmodel lánctalptól, emlékszem még, mennyit kínlódtam a láncszemek átfurkálásával, faragásával, csiszolgatásával az előző, T-62 makettnél, melynél ugyanezt a márkát használtam. Nos, a jelek szerint a Friul fejlődött, az öntés minősége sokat javult, egy szemet sem kellett (eddig legalább is), átfúrni, és csupán imitt-amott akad apróbb öntési hiba, melyeket a szike hegyével könnyen le lehet faragni. További kedvező változás, hogy a külső, - látható - oldalon a furat zárt, így nem lóghatnak ki a szemeket összetartó drótdarabkák.

A T-55 lánc eredetileg 90 tagból áll oldalanként, meglátjuk, itt hogyan áll majd össze, jelenleg 50 szemet raktam össze, remélem, a továbbiakban sem lesz vele probléma.

Az alsó képen a lánctalpas "járószerkezet" (fantáziadús tükörfordítása a ходовый част orosz kifejezésnek), látható, ami ez esetben a lánctalp felszerelés helyes irányához ad némi segítséget.

Nem élhetek T-55 nélkül... :-)

Már kezdő makettezőként is az egyik legelső tervem egy T-55 harckocsi építése volt. Nem annyira a haditechnika történetben betöltött szerepe miatt, hanem inkább azért, mert tovatűnt fiatal éveimet jellemzően ilyen haditechnikai eszközök között töltöttem. Első próbálkozásom egy régesrégi Esci készlet megépítése volt, ami a csúfosan végződött kudarcok közé került, ugyanis elbaltáztam a "Z" tengelyek pozicionálását. Egy-egy oldalon ugyan egy vonalban álltak a görgők, azonban az egyik oldalon sokkal magasabbra állítottam be, mint a másikon, így a harckocsink igencsak "félvállas" lett, úgyhogy lemondtam a folytatásról.

Később a Szkif T-55A készlete következett, amiből sikerült is egy elfogadható makettet készítenem, ezt azonban,- nem tudva ellenállni a kérésnek -, eladtam Kovács Zolinak.

Következett a Trumpeter korai T-55-öse, melyet Gergővel közösen építettünk, ezt pedig a Verpeléti csapatmúzeum számára ajánlottuk fel.

De, ahogy a címben is írtam, nem élhetek T-55 nélkül, most nekikezdek a Tamiya 35257 kódszámú T-55A készletének.

Tamiya makettet építeni az egyik leghálásabb dolog a maga nemében. Tegnap este kezdtem csiszolgatni a futógörgőket, és ma délután már késznek tekinthető a páncélteknő és a futómű, (a láncot kivéve). Csak azért nem rakom össze, mert a festéshez úgyis le kéne szedni a kerekeket. 

Ha már a láncot megemlítettem... A készlethez adott gumi lánctalpat már felhasználtuk a Trumpeter T-55-höz, mivel ahhoz csak egy gagyi gumicsíkot kapunk lánctalp helyett, itt, (hogy azért ne legyen teljesen öröm-makettezés a dolog), Friulmodel szemenkénti lánctalp kerül majd a harckocsira.

A Zrínyi-II makett késszé nyilvánítása

Az általános festés befejezése után a részletek, (pl. tartalék lánctalpak, szerszámok, stb.) festése következett. Ezt követte a felület AK 045 átmosó folyadékkal történő befuttatása, majd ennek száradása után Vallejo 316 Dark Mud-dal és sárszínű pigmentekkel imitáltam némi koszolódást a makett felületén. Legvégül fémes kopások készültek a lánctalpon és a páncéltest különböző felületein.

A makettet ebben az állapotban késznek tekinthetjük.

Az alapszín felfestése

Alapozás után ma a kiválasztott alapszínnel, Gunze H-405 Olive Green-nel fújtam le a Zrínyit. A lánctalp maszkolása kissé megsínylette ezt a munkamenetet, de összességében elégedett vagyok az eredménnyel.