Lánctalp próbája

Pár napig beteg voltam, de ma már újra kézbe vettem a makettet, ha nem is nagy haladást értem el, legalább provizórikusan összeállítottam a lánctalpat és felillesztettem a szintén csak ideiglenesen felrakott görgőkre. Nem véletlenül ódzkodom a lánctalp készítésétől, most is vannak nehézségek és biztosra vehető, hogy lesznek is még...

További apróságok

A címben szereplő "apróság" kifejezés nem a jelenlegi munka fontosságára, sokkal inkább az alkatrészek méretére utal. A Trumpeter külön kis korong alakú maratott réz alkatrészekből adja a sugárzásvédő bevonat rögzítő elemeit. Első ránézésre azt mondtam, kizárt, hogy én ezeket felrakjam, de végül rászántam magam, és egyelőre ugyan még csak a páncélteknő oldalsó részeire, a torony alatti kiszélesedő felületre illesztettem fel oldalanként 15-15 darabot. Ebből azonban már levonható, hogy mégis fel tudom ezeket helyezni, bár 2-3 darab elpattant a csipeszről, s abból egy végleg elbitangolt. 

A másik apró alkatrészekből álló munka a lánctalp. A készlet szemenkénti, de nem pattintós, hanem ragasztandó lánctalpkészlettel érkezett. Ehhez megvettem a szintén Trumpeter gyártmányú T-90, T-72B(M) "workable" lánctalpkészletét, és most, - mint anno a Panther "D" esetében -, "vegyes láncot készítek, vagyis az egyenes szakaszok a ragasztott típusból készülnek, míg az íveknél pattintós változat kerül alkalmazásra. Így, - reményeim szerint -, a későbbi T-90A maketthez is marad elegendő pattintós lánctag a "vegyes" kialakításhoz.

Maga a páncélteknő javarészt készen áll a festéshez, a lánctalpakkal kell most leginkább foglalkozni.

Kis lépések

Nem halad gyorsan az építés... De, hát a Trumpeter makettek nem is arról híresek, hogy könnyedén összerakhatóak. A farpáncél és a homlokpáncél néhány apró, precíz alkatrésze került helyére a mai napon.

Miután az utóbbi időben saját káromon szereztem némi tapasztalatot arra nézve, hogy érdemes megfogadni a makettgyártók azon ajánlását, hogy a futóművet, a lánctalppal együtt érdemes elkészíteni még a sárvédő felhelyezése előtt, elhatároztam, hogy soron kívül elkészítem ezt a részt. Épp emiatt már most elkezdtem a futógörgők festését, mégpedig a gumi futófelületekkel.

Nem is olyan régen még fölösleges pénzköltésnek, úri huncutságnak tartottam az AK és MIG készítményeket, és most se mondom, hogy nem lehetne érdemben más festékekkel elérni ezt az eredményt, de így, festékkeverés és kísérletezés nélkül egyből nagyon realisztikus eredményt érhettem el. A szóban forgó készítmény a MIG-033 Rubber & Tires és persze az elmaradhatatlan AK-712 Acry Thinner hígító.

A páncélteknő összeállítása 2.

Az elmúlt napokban elsősorban a verpeléti csapatmúzeum részére készülő ISz-2 maketten dolgoztunk, csak ma vettem újra kezelésbe a T-72B(M)1990 készletet. Felraktam a közben megszáradt futógörgőket és a futómű többi alkatrészeit. Helyére került a fedezékásó tolólapja a fenékpáncél elején, szóval a páncélteknő és a futómű festésre kész.

 Egyúttal elkezdtem a páncéltest összeállítását is, előzetesen úgy tűnik, a páncélteknőhöz való illesztéssel nem lesz különösebb probléma. Szokásos "trumpeteres" megoldás szerint az illesztőfuratok egy részét magunknak kell elkészítenünk.

A páncélteknő összeállítása 1.

Miközben a tegnapi bejegyzésben említett futógörgő gumifelületeket csiszolgatom, elkezdtem a harckocsi alapjának, a páncélteknőnek az összeállítását is. Szerencsére a teknő oldalai, homlok- és farpáncélja egybe vannak öntve, azok pozicionálásával nem kell vesződni, (mint pl. a Zvezda T-90 esetében), viszont számos apróságot kell elhelyezni rajta.

Elnézve a részleteket és a rendelkezésemre álló szabályzatokat, a T-72 B-hez, sőt a T-72A-hoz képest sincsenek lényegi változások a páncélteknőn:

Dobozbontás, ismerkedés

A jól megpakolt dobozban egyenként fóliázott öntőkeretek sokasága lapul, példás rendben és látszólag kifogástalan minőségben. Szokás szerint a felbontott fóliatasakokra ráírtam az öntőkeretek betűjelét, és munka után mindig visszarakom az eredeti csomagokba az alkatrészeket tartalmazó kereteket, különben egy csomó idő menne el pusztán azok keresgélésével.

Az első kellemetlen meglepetésre se kellett sokat várni, a 2Sz3 Akácia készlethez hasonlóan a futógörgők gumi felülete itt is sorjás, és körben végig egy csúnya bemélyedés fut rajtuk. Kétségtelen, hogy a munkát ezek lecsiszolgatásával kell kezdeni, - de, hát a polírpapír gyártóknak is meg kell élniük valamiből... :-/

Új projekt: Trumpeter T-72B Mod. 1990

Ma megkezdtem a Trumpeter 1:35 méretarányú, T-72B Mod. 1990 makettjének építését.

A manapság is folyó ex-szovjet harckocsi modernizálásokról a Pz.Kpfw. IV-eseknek a háború végéig tartó fejlesztgetése jut eszembe. A korai, egyszerű, letisztult vonalvezetésű harcjárművet újabb és újabb "upgradekkel" látják el, igyekezve felruházni a hadszínétereken felvetődő újabb és újabb elvárásoknak megfelelően.

Megvallom őszintén, a T-72 fejlesztéseit én már jó ideje nem tudom pontosan követni. A jelenleg számomra elérhető források közül Karpenko könyvét tartom a legreálisabbnak, annak alapján ez a modifikáció kábé az 1988-ban kezdett T-72B(M) néven futó modernizálási program egyik állomása. A T-72B(M) ugyanazzal a 2A46M jelű, 125 mm-es löveggel rendelkezik, mint elődtípusa, a T-72B, ugyanazzal az 1K13-49 irányzóberendezéssel rendelkezik, mint a sima "B". Azonos a 2E42-2 lövegstabilizátor is, illetőleg ugyanúgy rendelkezik a 9K120 "Szvir" lézerirányítású páncéltörő rakétarendszerrel, továbbá a 840 lóerős, V84-1 motor is azonos. Külsőleg a legfontosabb különbség a Kontakt-5 jelű dinamikus, integrált páncélzat, a "B" típus 227 darab téglapáncéljával szemben, melynél, (amellett, hogy sokkal "összeszedettebb" kinézete van a harckocsinak), gyári adatok szerint harminc százalékkal hatékonyabb is. A korábbi tégla alakú páncélkazettákat a homloklemezen, illetve két oldal a kötényzeten is integrált reaktív elemek váltották fel. Emellett a makett alapjául szolgáló típuson már az új típusú, RMS gumibetétes, (РМШ = резинометаллическими шарнирами), lánctalpat találjuk, a hozzá való csillagkerekekkel együtt. Természetesen ezeken felül még számos változás van, melyek makettező szempontból nem annyira lényegesek, elég, ha a felhasználók és üzemeltetők megküzdenek velük. :-)

A lenti képen előtérben egy T-72B(M), mögötte egy "sima B" tornya.

Az alábbi archív képeken pedig előbb a T-72B, lent a T-72B(M), - még a régi lánctalppal:

Utolsó simítások

Az elmúlt napokban befejeztem a gépágyú festését, antikolását. A khaky színre festett részeket átmostam az AK sötétbarna oldatával, és néhol rozsda, valamint sárszínű pigmentekkel tettem viseltesebbé a felületeket. A két gépágyút lefújtam Tamiya XF-56 fémszínnel, majd MIG Gunmetal pigmentekkel akartam megadni a jellegzetes feketés, tompán fénylő felületet. Ez azonban nem működött úgy, ahogy elképzeltem, így elő kellett vennem a réges régi Humbrol polírozható Gunmetal festéket, amit alapos kevergetés és Revell Enamel festékekhez való hígítóval történt elegyítés után sikerült ecsetelhető állapotba hoznom, végül ezzel kentem át a két ZU-23-ast. Polírozás után aránylag elfogadható felületet kaptam.

Időközben megérkezett a Humbrol Clearfix üvegragasztó, ami valójában a színtelen műanyag alkatrészek (szélvédők, tükrök, fényszórók, lámpák), rögzítésére használatos, így helyükre ragaszthattam a még hiányzó irányjelzőket, fényszórókat, stb. Az irányjelzők és a tetőn lévő magasságjelzők belső felületéét Humbrol narancssárga üvegfestékkel már korábban lefestettem. A hátsó lámpák festését elblicceltem, mivel azokat a lenyitott plató végfal úgyis eltakarja. 

Ezeknek a végső simításokat végző időszaknak is megvan a maga nehézsége. Egyfelől újabb és újabb teendők jutnak eszembe, amelyekkel akár a végtelenségig el lehetne húzni egy makett építését. Másfelől viszont fél szívvel már a soron következő projektre koncentrálok és szeretném mielőbb befejezni az aktuális munkát. Minden esetre egyelőre nem nyilvánítom még késznek az Uralt, de azt hiszem, nem sok teendő van már hátra.

A plató felragasztása

Nem egyszer fordult már elő, hogy valamelyik alkatrész helyreillesztését pont az illesztő elemek akadályozzák. Ezúttal ez a jelenség nem kisebb egység, mint a plató esetében fordult elő. A végén kénytelen voltam komoly "műtétre" szánnom magam: kettő kivételével az összes illesztő pöcköt levágtam, és így már könnyedén a helyére tudtam ragasztani a platót.

A ZU-23-2 gépágyú festése

Az imént készültem el a ZU-23-2 gépágyú festésével, és a festéklepattogzások imitálásával. A gépágyú színét a Tamiya XF-49 Khaki színe adta.