Bonyolult futómű

Azt mondhatom, hogy a futómű bonyolult és nagyon részletes, sok figyelmet igénylő építhetőségével kapcsolatos gyanúm teljesen megalapozottnak bizonyult. Ma felszereltem a lövegre a még hiányzó néhány alkatrészt, aztán nekiláttam az egyik futómű-egység elkészítésének. Egy ilyen egység négy pár futógörgőből, két laprugó kötegből és számos egyéb rögzítő/vezető elemből áll. Nem könnyíti meg az építést, - a későbbi pozicionálást annál inkább -, hogy számos ponton kikötés a ragasztás mellőzése. Szóval egy ilyen egység nagy vonalakban elkészült, de a teljes futómű megépítése és festése nem lesz egy népünnepély. Egyelőre az "öröm"-makettezésről le kell tenni.

Kezdő lépések, a löveg összeállítása

A mai, - nem túl gyümölcsöző -, munka során sok tekintetben megerősítést nyertek a löveg összeépítésével kapcsolatos negatív tapasztalatok, melyeket másoktól olvastam. Számos helyen meglehetősen esetleges az illeszkedés, ami hamar feledteti az alkatrészek megmunkálásával kapcsolatos kezdeti elégedettséget. Összeragasztottam a löveg állványzatát, nagy vonalakban összeállt a 105 mm-es tarack, de, hogy később hogyan fog ez az egység a homlokpáncélhoz, illetve azzal együtt majd a páncéltesthez passzolni, egyelőre nagyon bizonytalan...

Új projekt Bronco 35036 Hungarian 40/43M Zrinyi II 105mm Assault Gun

Régóta porosodott már a polcon a Bronco 35036 számú készlete, melyből a magyar Zrínyi-II rohamtarack makettje építhető meg. Amikor megvettem, egyből neki akartam fogni, de, - szégyen ide, szégyen oda -, elriasztott a módfelett részletes, apró alkatrészekből álló futómű. Később Forintos Kálmán meglehetősen kritikus hangvételű cikke vette el a kedvemet a munkától. de mostanra végre aktuálissá vált ez a készlet.

Az építést, az összeállítási útmutató alapján a löveg összeállításával kezdtem, már csak azért is, mert Forintos Kálmán szerint ez a legkritikusabb rész, amit a fórumokon publikáló kollégák is megerősítettek. Mondhatom, szerencse, hogy Kálmán ilyen markáns kritikát fogalmazott meg a lövegbölcsőt kívülről lezáró idomról, mert különben alighanem én is belefutottam volna abba a hibába, hogy felragasztom a gömbhéjpáncél felillesztése előtt. Ez ugyanis szélesebb, mint a gömbhéjpáncél rése, ergo szét kellett volna bontani ahhoz, hogy a domború páncélidom is a helyére kerülhessen.

További érdekes fázisnak ígérkezik a löveg két oldalsó konzoljának összeillesztése a lövegcsővel és bölcsővel, majd mindezek összeházasítása a homlokpáncéllal. Számomra merőben szokatlan ez az alkatrészbontás.

ISz-4 késszé nyilvánítva

A ma esti utolsó simításokkal késznek nyilvánítottam az ISz-4 szovjet nehéz harckocsi makettjét. A végeredmény nem lett az a látványos, brutálisan nagy, erős szerkezet, amit a fényképeken ez a harckocsi mutat magából. 

Összefoglalva azt mondhatom, hogy az építés sem hozott semmi különlegességet, sem pozitív, sem negatív értelemben. Ez a viszonylag egyszerű alkatrészbontásnak éppúgy köszönhető, mint annak a ténynek, hogy nem alkalmaztam semmi új  megoldást, - no jó, kivéve a csillag sablonnal történő festését és az autóvillamossági kellékből készült drótkötelet.

Terveim szerint a folytatás egy jóval nagyobb kihívást jelentő készlet megépítése lesz, melynek érdekessége, hogy eredetije magyar harcjármű volt. ;-)

Most pár fotó a kész JSz-4-ről:

Festés, jelek, jelzések

A héten sikerült előrelépni, a festés terén is. A lánctalp maszkolása után Tamiya alapozó spay-vel fújtam le az ISz-4 makettet, majd másnap egy réteg Gunze H303-at ködöltem fel, azt szántam alapszínnek. A 303 azonban nagyon világosnak hatott, ezért másnap a jól bevált H405-tel adtam meg az elfogadható alapszínt. Ezt követően újra elővettem a H303-at és a nagyobb egybefüggő páncélfelületeket ezzel finoman átködölve igyekeztem a szín fakulását imitálni. Az éleket, sarkokat, lemezosztások határait a H405+némi sötétzöld keverékével "paneleztem", - hogy azért ne feledkezzünk meg a jól bevált "old school" módszerekről sem.

Tegnap este használatba vettem az újonnan beszerzett Eduard gyors-maszk orosz csillagokat és Gunze piros festékkel felfújtam a szovjet felségjelet. Eredetileg a toronyszámot is Eduard gyors-maszk termékkel gondoltam felfesteni, de a legkisebb számjegyek is túl nagynak tűntek a kapaszkodókkal teletűzdelt toronypalástra, így inkább a  készlethez adott matricákból állítottam össze a 462-es toronyszámot.

Amíg a csillagok és a számok száradtak a tornyon, a páncéltest motortéri részét és a farpáncélt vettem kezelés alá Mig Filterrel, mégpedig a 1506 cikkszámú, "Brown for Dark Green"-nel. Úgy nézem, elfogadható az eredmény, meglehet, hogy az átmosóra nem is lesz szükség, gyanítom, túlságosan sok pigmentet szedtem fel a flakon aljáról.

Ma a külső szerszámokkal, tartozékokkal folytattam a festést, a rozsdás fém, (Vallejo Track Primer), a szerszámokon lévő fa nyelek az és önvontató gerenda, (Valleyo Old Wood), és a sárvédő gumik (MIG Rubber and Tire) kerültek kezelésre. Egyelőre ígéretesnek tűnik a vontatókötél, ami szintén a Track Primer színét kapta, legközelebb natúr fémszínnel tervezem szárazecsetelni, majd fémes pigmentekkel bevonni.

Az építés befejezése

A maratott alkatrészek, a fém lövegcső, a vontatókötelek, az oldalsó, első és hátsó sárvédők, valamint egyéb, eddig elmaradt alkatrészek helyreillesztésével az építés befejezettnek nyilvánítható, a lánctalp és a futómű maszkolása után a makett készen áll a festésre. 

Régóta keresem a megoldást az élethű vontatókötél megjelenítésére. Ehhez a készlethez egy nagyon jó alapnak tűnő rézhuzalt kapunk, ezt megmutattam egy mindenes kollégának, (aki a szartól a repülőig mindent meg tud szerezni), tudna-e valami hasonlót keríteni? A kolléga Úr hozott pár tekercsnyit a villanymotorok szénkeféihez használt sűrű fonatú, lágy rézhuzalból. Ránézésre tökéletes, de aztán észrevettem, hogy nem kör, hanem lapos profilú. Némi töprengés után készítettem egy 1 mm átmérőjű furatot egy sztirol lapba, azon áthúzva sikerült hellyel-közzel kör profilúvá alakítanom. Feltettem a makettre, meglátjuk, hogy mutat majd készen, fémszínűre festve.

Külső tartozékok folytatás

A szovjet tervezők komoly gondot fordítottak az un. gyalogdeszantra, a harckocsi külső felületein szállított kísérő gyalogosokra. Az ISz-4 esetében nem kevesebb, mint 15 darab fogantyú biztosítja a kapaszkodást a páncéltesten tartózkodó lövészek számára. Ezek pozicionálására lyukak nem állnak rendelkezésre, csak pici gyűrű alakú felöntések, de egyelőre stabilnak tűnnek az így felragasztott kapaszkodók.

Lehetett volna rézből hajlítani helyettük, de némi lamentálás után megfelelőnek találtam a gyári műanyag alkatrészeket.

Ezeken felül pár egyéb külső konzolt ragasztottam még fel, valamint szárazon rápróbáltam a lövegpajzsot és a fém lövegcsövet, no, meg összeraktam és ragasztás nélkül a helyére illesztettem a 12,7-es DSK légvédelmi géppuskát. Lassanként harckocsi kinézete lesz a makettünknek. :-)

Több műanyag a ragasztóban

"A több vasat tartani a tűzben" analógiájára írta a Facebook-on egyik kolléga, hogy "Igazi makettező több műanyagot tart a ragasztóban". :-) Bár nem tartom egyértelműen helyesnek, meg kell hagyni, rám is igaz ez a megállapítás. Nem is akarok gondolni a sok felébe, harmadába hagyott makettre, most csak a Gergő által épített Zvezda-féle SzU-100-ast említeném, amit ma fújtam le Tamiya alapozó spray-el. Alapvetően jót tett a páncélvadásznak a kellemes homogén szürke alap:

Ami a saját ISz-4-esemet illeti, lassú, kis lépésekkel építgetem a tornyot, felpakolva néhány apró, precíz kis alkatrészt.