Finisben a T-90A

Közben a T-90A építése a finisbe ért, ma este elkészült a sötétbarna olajos átmosás.

A háború utáni szovjet nehéz-harckocsikról

1944-45 tájékán a szovjet konstruktőrök három vonalon indultak el egy új nehéz harckocsi család megalkotása érdekében. Legkorábban az ISz-3 típus készült el, melynek kialakításakor a harcokban már bevált, ISz-2 főbb műszaki jellemzőit vették alapul. Ugyanakkor megcélozták egy fejlettebb, a jövő igényeit és a szövetségesből riválissá váló nyugati harckocsik képességeit jobban figyelembe vevő harcjármű megépítését is.

Az új nehéz harckocsikra kiírt elvárások közé tartozott, hogy harckész tömege 55 tonna környékén legyen. Páncélzatával kapcsolatosan előírták homlokrészen a 200 - 160 mm közötti vastagságot, a páncéltest oldala is 120 mm körüli páncélból kellett, hogy készüljön. A harcjármű motorjának teljesítményét 800-1000 lóerő között határozták meg, és a járműnek minimálisan 35 km/óra sebességgel kellett tudni haladni. A toronyba főfegyverként 122, vagy 152 mm űrméretű löveg beépítése volt a célkitűzés, és a harckocsi ötfős kezelőszemélyzettel kellett volna, hogy rendelkezzék.

Ennek alapján kezdték meg az Objekt 701 és az Objekt 260 munkálatait. (Mint ismeretes, a szovjet haditechnikai fejlesztések zömében "Objekt" megjelöléssel indultak, és csak a hadsereg által elfogadott, gyártásra alkalmasnak ítélt változatokat látták el típusjelöléssel). Az Objekt 260 hosszas vajúdás és köztes típusok (ISz-5, ISz-8) megjelenése után az ötvenes évek elején T-10 néven került rendszeresítésre, és számos módosítást követően a szovjet haderő utolsó nehéz-harckocsija lett. Makettünk tárgya, az ISz-4, az Objekt 701-ből fejlődött ki. Az Objekt 701 hat különböző változatban készült, melyek főként a páncélzat vastagságában, kialakításában, valamint a főfegyverzetben tértek el egymástól. 

Az alábbi képen az Objekt 701-1 prototípus látható:

(A kép forrása jelen esetben a Все танки СССР című könyv, mely külön alfejezetben foglalkozik az ISz-4 harckocsival).

Beillesztem ide a szovjet nehéz-harckocsik családfájáról készült rajzot, (szerintem nagyon érdekes és tanulságos, miután sikerül hellyel-közzel eligazodnunk rajta). :)

Szintén a Техника и вооружение magazinból származik az alábbi táblázat a gyártott mennyiségeket illetően. Ennek alapján az ISz-4 harckocsi alapváltozatából 219, a módosított ISz-4M-ből 25 darabot építettek. A 6 db Objekt példányokkal együtt pontosan 250 példányt gyártottak.

Karpenko könyve szerint a típusa 1947-ben állt rendszerbe, az első ISz-4 gyakorlatilag megegyezett az Objekt 701-6 változattal. Az alábbi három kép az Objekt 701-6-ról készült, 1945-ben:

Ezek pedig már az ISz-4-et ábrázolják, 1946-47-ben, még a rendszerbe állítást megelőző csapatpróbák idején:

(Az ISz-4 csapatpróbára szánt legelső példányait 1946. április 29-én adták át a Szovjet Hadseregnek).

Alább egy többnézeti jellegrajz látható, mely szintén a Все танки СССР című könyvből származik:

Szenteljünk néhány szót az ISz-4 műszaki jellemzőinek, kezdjük azzal, mennyiben valósultak meg az eredeti célkitűzések a ténylegesen rendszerbe állított harcjárművön. A harckocsi hossza előrefordított lövegcsővel elérte a tiszteletet parancsoló 9.790 mm-t, maga a páncéltest pedig 6.600 mm hosszú volt. További méretek: teljes szélesség: 3.230 mm,  magasság a torony peremén mérve: 2480 mm, hasmagasság 410 mm.
Terepjáró képességéről néhány adat: kapaszkodóképesség: 35°, árokáthidaló képesség: 2,8 méter, szembe-lépcső  leküzdés maximális magassága: 1,5 méter. Fajlagos talajnyomás: 0,9-0,93 kg/cm2.
Az alábbi képen látható a páncélzat felépítése, vastagság és dőlésszög alapján:

Mint láthatjuk a 200, 160, 120 mm-es fő értékek megvalósultak, illetve a torony homlokrészén elérte a 250 mm-t, a konstruktőrök igyekeztek optimálisan gazdálkodni a védelem kialakításakor a rendelkezésre álló súlykorláttal, a harcjármű tényleges tömegét rendelkezésemre álló szakirodalmi források 60 tonna körül adják meg. Motorteljesítmény esetében nem sikerült elérni az előirányzott 800-1000 lóerő értéket, a 38,8 liter lökettérfogatú, 12 hengeres "V" elrendezésű, feltöltős dízelmotor 750 lóerőt adott le, ami 12,5 lóerő/tonna teljesítménysúlyt eredményezett.

A harckocsi a maximális 770 liternyi üzemanyag feltöltésével 320 kilométer hatótávolsággal rendelkezett.

A harckocsi fő fegyvere a D-25T jelű, 122 mm űrméretű löveg lett, mely osztott lőszert tüzelt. Ezen felül a harckocsiba 2 db 12,7 mm-es géppuskát szereltek, egyet a löveggel párhuzamosítva, a másikat légvédelmi állványra a torony búvónyílás peremére. Az ágyúhoz 30 db, a géppuskákhoz 1000 db lőszer tartozott. Az előirányzott öt helyett, a harckocsi négyfős kezelőszemélyzettel rendelkezett, elhagyták ugyanis a homlokgéppuskát, így a páncéltestben elől rádiós-lövészre már nem volt szükség, (a rádiót a harckocsi parancsnok kezelte). A követelményként megszabott 35 km/óra sebesség elérését viszont sikerült túlteljesíteni, az ISz-4 41-43 km/óra végsebességre volt képes.

Az ISz-4 futóműve az akkoriban klasszikusnak számító megoldást követte, torziós rúdrugókra támaszkodó "Z" tengelyekkel és acélperemes, kisméretű futógörgőkkel, tekintettel a harcjármű 6a tonnás tömegére és a páncéltest hosszára, oldalanként 7 darab futógörgőt alkalmaztak, 3 darab támasztógörgővel. A láncmeghajtó kerék hátul, a feszítőgörgő elől helyezkedett el, a feszítőkerék gyakorlatilag azonos kialakítású volt a futógörgőkkel.

A motor- és erőátviteli tér is a korabeli szovjet trendet követte, a motor hosszirányban helyezkedett el, mögötte a tengelykapcsoló és a nyomatékváltó. A váltóból a haladási irányra merőlegesen álló  tengelyek végén egy-egy kormányművet találunk, melyek a kihajtóművekhez továbbították a nyomatékot. (A rajzok az ISz-4 karbantartási utasításából származnak, ha találok jobb képeket, kicserélem azokkal):

Új inspirációk

Július 11-e óta nem írtam ide semmit, az azonban nem jelenti azt, hogy nem is építettem maketteket. egyszerűen csak nem inspirált semmi az írásra. Most egy érdekes, új makett építésébe kezdek, melynek kapcsán, - úgy vélem -, lesznek lejegyezni érdemes dolgok. Előbb azonban bemutatnám, milyen makettek készültek el időközben, min dolgozom pillanatnyilag, és végül, hogy mi lesz az új projekt.

A jelenleg munka alatt lévő makett a sokáig halogatott Zvezda-féle T-90A, ami kellemes meglepetéseket éppúgy tartogatott, mint csalódásokat, és gyanítom, hogy nem lesz ez másként ez után sem. Jelenleg  az alap zöld szín felfestésének elkészülte után a végső komplettírozás folyik, amit majd az antikolás követ...

És, bár a T-90A építésének igen messze még a vége, elkezdtem az új projektet is. Itt már maga a megépítendő jármű is egy kuriózum, a szovjet hidegháborús nehéz-harckocsi tervek egyik ígéretes, de végül is felhagyott reprezentánsa, a 60 tonnás ISz-4. A makettet a gödöllői makettverseny börzéjén vásároltam, és már neki is láttam az oldalanként hét pár futógörgő összeállításával...